Segítő társunk a ló

Módosult tudatállapot-e a lovaglás?

Ezt az izgalmas kérdést szeretném körbejárni, lovasterápiát bemutató sorozatunk aktuális ré­szében, a jelenleg Írországban élő, pszichológus MÁTYÁS MARIANNA DÓRA segítségével. A Magyar Pszichológiai Társaság június 5-7.-én Budapesten megrendezett Nagygyűlésén mutatta be, „A lovaglás élményének vizsgálata a hipnóziskutatás eszközeivel” témáját fel­dolgozó kutatását, amely igazi kuriózumnak számított a lovasterápia és a lovaglás iránt érdeklődő szakmai közönség számára.

Mi volt a kutatás alapvető motivációja?

A lovasterápiás módszerek hatékonyságvizs­gálata többféle eszközt igényel, és a szakiro­dalom áttekintése után nyilvánvalóvá vált hogy a kapcsolati tényező – ami a ló és az em­ber között nyilvánvalóan jelen van – vizsgála­ta és megértése színesítheti és hatékonyabbá teheti a lovasterápiás módszereket. Azt már tudjuk hogy egyes mozgásos betegségek ke­zelésére alkalmas a lovasterápia, de mi a hely­zet a pszichológiai problémák kezelésével? Mindenki “tudja” hogy az állatok “jó hatással vannak az emberekre”, tehát érdemes a ta­pasztalatokból kiindulni és tudományos vizs­gálatok alá vetni a hétköznapi jelenségeket. Lovasként számomra nyilvánvaló hogy van „valami” az ember és a ló között, ami a kap­csolatot egyedivé teszi, de pszichológusként tudományos és reprodukálható eredmények­ről szerettem volna beszámolni a pszicholó­gus és lovas közösségnek. Erre adott lehetőséget a Magyar Lovasterápia Szövetség és az Affektív Pszichológiai Intézet Dr. Bányai Éva nevével fémjelzett 2008-ban közös kutatása. Az alábbi idézet gondolkodtatott el arról, hogy mi lehet az a varázslatos kapcsolat, ami a ló és ember között megjelenik? “… A II. világháborúban a német hadse­regben a bevetésről visszaérkező pilótáknak nagy problémája volt, hogy a csata utáni izgatott állapotukat nem tudták kipihenni, és nem tudtak elaludni, amire nagy szük­ség lett volna, hiszen rövid időn belül újra fel kellett volna szállniuk… A légi csatából visszaérkező katonákat, miután kiszálltak a repülőgépből, lóra ültették, és kézen ve­zették őket körbe… Pár lovon megtett kör után a pilóták megnyugodtak és képesek voltak elaludni…” CarI Klüwer profesz-szor személyes közlése, Sarlóspuszta 2008

Kérlek, foglald össze a Lovas Nemzet olva­sói számára röviden a kutatásod eredmé­nyeit!

A kutatás eredményei dióhéjban: a ló és em­ber között már az első találkozás alkalmával szoros, érzelmekkel teli kapcsolat alakul ki aminek mintázata erőteljesen hasonlít a fon­tos felnőttkori kapcsolatokhoz (szülő, barát), plusz a lovaglás során módosult tudatállapot alakulhat ki, ami nagyon hasonlít a hipnózis­ban tapasztalható módosult tudatállapothoz. Összefoglalva tehát arról van szó hogy a ló és ember között erős érzelmi kötelék alakul ki, amit a hipnóziskutatás eszközeivel mérni tudunk. Ez nagyon fontos eredmény, hiszen tudományosan igazolhatóvá vált az a sejtés, hogy az ember és ló között az emberi kapcso­latok erejének megfelelő kapcsolat alakulhat ki. Talán az Olvasó is hallotta már lovas kö­rökben olyan kijelentéseket, hogy a “lovam a legjobb barátom”. Ennek a kijelentésnek van tudományos alapja.

A konferencián elhangzott, hogy a lovaglás módosult tudatállapotot hoz létre. Kérlek mond el nekünk, hogy mit is jelent ez pon­tosan?

A módosult tudatállapotokat amibe a hip­nózis is beletartozik, mint jelenséget és terápiás gyógymódot szintén történeti ke­retben érdemes megvizsgálni, és pontosan meghatározni, hiszen mint a lovaglással kap­csolatban, úgy a hipnózissal kapcsolatban is nagyon sok mítosz és félreértés létezik. A hipnózis a módosult tudatállapotok (MTA) gyűjtőfogalmába tartozik. Ezek a jelenségek a hétköznapi életben spon­tán is is kialakulhatnak, mondok is egy pél­dát. Egy jó könyvet olvas valaki, és egyszercsak azon kapja magát, hogy eltelt másfél óra mióta utoljára az órára pillantott. Annyira belemerült az olvasásba, hogy nem érezte az idő múlását, se éhséget, se szomjúságot, mert annyira lekötötte a könyv. Tehát ez egy hétköznapi jelenség, ami spontán alakul ki, majd szűnik meg, viszont egyes módsze­rekkel akaratlagosan is előidézhető. Ilyen módszer a hipnózis, mely során a páciens a hipnotizőr által adott szuggesztiókra reagál. Sokféle módszer létezik a módosult tudat­állapotok kiváltására, mint például az ha a külső ingereket és / vagy mozgásos aktivitást szélsőséges megnöveljük (sport, futás, etc) vagy lecsökkenésentjük (meditáció, jóga). A felfokozott éberség és mentális igénybevé­tel (alvásmegvonás, vizsgahelyzetek, lovasver­seny ) is okozhatja, vagy éppen az ha csökken az éberségi szint. Gyógyszeres úton is kiváltható vagy testi folya­matok is okozhatják, mint például a magas láz. Többféle úton váltható ki az MTA, de egy a közös következmény: a figyelem fókusza megváltozik: beszűkül és hi­ánya is a belső folyamatokra irányul. A lovaglás monoton, ismétlődő és fizikailag megerőltető mozgás, ezért gondoltam hogy módosult tudatállapot kiváltására alkalmas lehet. Plusz két élőlény interakciójáról van szó, tehát hasonlíthatjuk a hipnotizált-hip­notizőr kapcsolatához. Ezek voltak a felte­vések, amiket vizsgáltam a kutatásomban.

Mindenfajta lovaglásra igaz ez vagy csak meghatározott feltételek esetén?

A lovaglásban személy szerint azt tartom nagyon figyelemre méltónak hogy minden­ki megtalálhatja benne a saját szintjének megfelelő kihívást. Gondoljunk arra, hogy mennyire fókuszál az a gyerek, vagy felnőtt aki életében először ül lóra, de ugyanez igaz azokra a lovasokra is akik épp a Szt.György-díjra készülnek és fokozott figyelemmel kö­vetik edzőjük utasításait és lovuk minden rezdülését. Ha például lovasversenyt nézünk, érdemes a lovasok arcára figyelünk. Sokuk arcán jól látszik a teljes összpontosítás ahogy a feladatokra koncentrálnak. Terápiás szempontból ez azért hasznos, mert a módosult tudatállapot spontán alakul ki, és ha a terapeuta tudatában van ennek, ak­kor a terápiás folyamatot ennek megfelelő­en alakíthatja, sőt akaratlagosan is előidéz­heti az MTÁ-t. A lovas foglalkozás során olyan dolgok történnek, amik leképezhetik és felszínre hozhatják a hétköznapi életben megélt problémákat, amik ezáltal feldol-gozhatóvá válnak a terápiás folyamatban.

Honnan tudhatjuk saját magunkról, mi lovasok, hogy módosult tudatállapotban vagyunk lovaglás közben?

Az MTÁ-k szépsége abban rejlik, hogy spon­tán történnek, és nem vagyunk tudatában, csak amikor már „kijöttünk” belőle és visz-szatekintünk a folyamatra. Ha egy edző megkérdezi a versenyzőjét hogy emlékszel a hatos ugrásra, hogy milyen szépen előké­szítetted és a versenyző azt válaszolja, hogy nem, nem emlékszik – ez pontosan MTA megjelenésére utal, és teljesen rendben levő válasz. A versenyző annyira felfokozott ál­lapotban volt, annyira összpontosította a figyelmét az ugrásra, hogy nem emlékszik a folyamatra. Az MTÁ-k egyik jellemzője a részletes emlékezetkiesés, mert a személy teljesen belemerült az adott feladat elvégé­sébe. Akár lovasoktatásról, akár terápiáról beszélünk, nagyon fontos hogy tisztában legyünk a lovaglás MTÁ-t okozó hatásával. Sport szempontból azért, mert a felkészülés folyamán különféle módszerekkel (hipnózis, progresszív relaxáció, imaginatív módsze­rek) lelkileg is felkészülhetünk a ver­seny (vagy akármilyen sport) hely­zetre, terápiás szempontból pedig egy fantasztikus lehetőség kí nálkozik a negatív élmények, a rossz beidegződések és a traumák feldolgozására. Az MTÁ-k megélésekor fel­függesztődnek a kritikai funkciók, sokszor csak hagyjuk hgoy a dolgok történjenek velünk, így a problémák új megvilágí­tásba kerülhetnek. Nyugaton már teljesen elfogadott a sportpszicho­lógus jelenléte, és örömmel mondhatjuk hogy a 2012-es londoni olimpia aranyérmei­ben is nagy szerepe volt a hazai szakembereknek.

Miért fogadták a szakemberek olyan nagy örömmel, a kutatásod eredményét? Miért jó az, ha a lovaglás módosult tudat­állapotot okoz?

A kutatás eredménye azért fontos, mert a hipnózis – mint laboratóriumban legtöbbet vizsgált módosult tudatállapot – módszer­tani eszközeivel és eredményeivel összeha­sonlítva sikerült bebizonyítani hogy a ló és ember között nagyon erős érzelmi kötelék tud kialakulni már az első alkalommal olyan személyeknél is, akik életükben nem ültek lovon (ez a helyzet fordul elő legtöbbször egy lovasterápiás foglalkozáskor, hiszen nem előfeltétel a lovastudás). Ez többek között azért is fontos, mert az egészségbiztosítók (amennyiben bizonyí­tottnak látják a lovasterápiás módszerek hatékonyságát) támogatást nyújthatnak a lovasterápiába járó szülőknek és felnőttek­nek. Tehát minden tudományosan bizonyí­tott hatásvizsgálat fontos a lovasterápia el­fogadtatása szempontjából. A hipnózis már bizonyítottan pozitív hatásokkal rendelkező, elfogadott terápiás módszer, ami nagyon sokféle testi és lelki tünet gyógyítására alkal­mas (szorongás, stresszoldás, etc). A kutatás nyomán pedig kiderült, hogy az eddig ismert hatásai mellett a lovasterápia a kapcsolati za­varok kezelésében is eszközként szolgálhat az arra kiképzett terapeuták praxisában.

Milyen veszélyei lehetnek annak, hogy a lovaglás módosult tudatállapotba hozhat minket? Van-e egyáltalán veszélye? 

Ez fontos kérdés. Az MTÁ-k spontán mó­don, hétköznapi helyzetben is kialakulhatnak
és évezredek óta kultúrák szerves részei (gon­doljunk a sámánok dobolására, vagy éppen a meditációs módszerek elterjedésére) tehát nem jelentenek veszélyt az emberre nézve, sőt nagyon fontos szerepük van a társadalomban és az egyén testi-lelki jólléte szempontjából. Az akaratlagos úton előidézett módosult tu­datállapotoknak nincsen veszélye, amennyi­ben elismert és képzett szakemberhez fordul a páciens, ezt nagyon fontos leszögezni. Ez igaz a lovasterápiára is, nagyon sok elképzelés van, nagyon sok jószándékú segítő, viszont nagyon fontos hogy szakemberhez fordul­junk, akinek megvan a képesítése és gyakor­lata a lovasterápia praktizáláshoz.

Mind a hazánkban, mind nemzetközi szin­ten használják hatékonyan a lovasterápiát szenvedélybetegek rehabilitációjában. Mit gondolsz köze lehet ennek ahhoz az általad tudományos eszközökkel igazolt tényhez, hogy a lovaglás módosult tudatállapotot hoz létre? Egyik módosult tudatállapotot a másikra cseréljük vagy többről van itt szó? Ez is egy nagyon érdekes kérdés. A lovaglás közben létrejövő MTA szerintem másodlagos ahhoz az az eredményhez képest, hogy már az első alkalommal nagyon erős érzelmi kötő­dés alakulhat ki az ember és a ló között.

A szenvedélybetegek élettörténete tele van ki­siklott kapcsolatokkal, korai kötődési prob­lémákkal, hibás mintázatokkal amik mind abba az irányba “lökték” a pácienst, hogy enyhítse az ebből eredő lelki fájdalmakat, akár kemény drogok használatával. A szer­használat egy öngyógyítási kísérlet, legyen bármennyire önpusztító vagy veszélyes. A lovaglás az ő terápiájukban segít­het azoknak az érzelmi élmények megélésében, amik hiányoztak a páciens életéből. A teljes elfo­gadás (a lovaknak nem szá­mít a létező vagy a páciens I általai szubjektíven megélt testi vagy lelki “hiba”), az H “itt és most” megélése, a lovak őszinte kommuni­kációja (az állatok nem tudnak hazudni) mind korrekciós lehetőséget adnak a szenvedélybete­gek számára, hogy felis­merjék és átírhassák a rossz, traumatikus emlékeket és azonnal ki is próbálhassák a frissen megszerzett képessége­iket. A lovak azonnal reagálnak a változásra, hiszen ők az “itt és most”-ban élnek. A drogok által kiváltott mó­dosult tudatállapotot pedig felválthatja a lovaglás során egy biztonságos keretek között megélhető, természetes eufórikus állapot, hi­szen ha elvesszük a szer okozta érzést, akkor azt a hiányt pótolni kell. Nem az a cél, hogy a páciens leszokjon a heroinról és “átszokjon” valami másra, hanem hogy felismerje hogy miért használta az adott szert, és milyen más, pozitív megküzdési mechanizmusok állnak a rendelkezésére.
A lovas(pszicho)terápia pedig erre nyújt fan­tasztikus lehetőséget.


Forrás:  Lovas Nemzet | 2013. július

Call Now Button